A múltban rejlő érzelmek II. fejezet

A közös út

Nyilván a sokszor rámtörő szomorúságot nem csak az otthon hiánya okozta. Kaposvár kétszer akkora város volt mint Komló. Nagyobb volt a munkalehetőség viszont itt albérletbe kellett laknom. Most először csak magamra számíthattam, minden döntésem mögött ott volt a felelősség is. Most először senki nem tette elém az ebédet és már nem gondoskodott rólam. A függetlenségnek ára van és ezt pontosan éreztem a saját bőrömön.

Azt gondoltam az albérlet csak átmeneti megoldás és hamarosan újra együtt fogunk lakni ! Ez éltetett és tartotta bennem az elszántságot, hogy a döntésem helyes volt, amikor Kaposvárra költöztem. Nem kérdőjeleztem meg soha, hittem magamban és a közös terveinkben.

Vártam! Vártam arra a mondatra, hogy : – Gyere lakj nálunk !

De ezt csak Ő mondhatta ki, fordítva nem lett volna helyes.
Sokszor idegtépő, agyörlő nehéz időszak volt számomra, bár nagyon szerelmes voltam, mégis sokszor magányos.

A bolt ahol dolgoztam, már a második munkahelyem volt Kaposváron, nem messze attól ahol albérletben laktam. Egy kedves idős házaspár lakásának egyik szobájában.

Kicsit talán Ők pótolták a szüleim hiányát, az otthon melegét és enyhítették magányom.

De nem csak nekem hiányzott, hogy több időt töltsünk együtt. A nyár és a teljes függetlenség egymáshoz szoktatott minket. Jók voltak a reggeli közös ébredések, kávézások, jó volt egész nap együtt dolgozni és este együtt hazatérni.

Hiányoztak ezek az érzések és szerettem volna, hogy minél előbb úgy alakuljon az életünk, hogy minden nap ismét így teljen. Sokat beszélgettünk az elmúlt időszakról és mindketten vágyakoztunk utána.

Robi nem messze tőlem, egy étteremben dolgozott, néha átszaladt hozzám egy szál vörös rózsával, egy lopott percre, egy lopott csókra.

Ezek a romantikus pillanatok csak mégjobban megerősítették a hitünket és az egymáshoz való kötődésünket.

Ha egyszerre lehettünk szabadnaposak, titokban, éjszaka ,,lelógtunk” a Balcsira az utolsó vonattal,
és bár a ház hűvös volt és melegvíz sem volt, ez minket egyáltalán nem zavart. Mert csak a miénk lehetett !!!
Itt újra önmagunk lehettünk, kettesben tökéletes párként.
Ezek a napok tették elviselhetővé a szürke hétköznapokat.

Ősszel már nem nyüzsgött a Balaton. Minden elcsendesedett, az éttermek bezártak, az utcákon sehol egy lélek.

Őszi nyugalom, sárguló, lehulló falevekből alkotott avar szőnyeg, sík, nyugodt víztükör, esti csodálatos színekben pompázó naplemente, friss, harapható levegő.
Mintha a természet is csak nekünk, tökéletes harmóniát akart volna varázsolni, tudva, hogy pont erre van szükségünk.

Olyanok voltunk mint két kisgyerek, akik rácsodálkoznak a nagyvilágra. Olyan csodaszerű volt minden ! Az egymásra találásunk, a lopott napok, minden pillanat amit együtt tölthettünk.
Nem is tudtuk felfogni szinte, nem tudtuk hogyan lehetséges mindez, hogyan válhatott valóra, de nagyon hálásak voltunk érte.

El sem tudtuk volna képzelni a jövőnket egymás nélkül. Terveztük az otthonunkat, a születendő gyermekeinket a közös életünket.

A boldogságfrekvencia összekapcsolt minket és örökre összekötött.

Minden nehézség ellenére annyira tökéletes harmóniában éltünk, amit csak igen kevesen ismerhetnek meg és élhetnek át. Ez az, az érzés amiből sosem elég és még, még, még……..

kell, hogy jöjjön több!
Bár még nem tudtuk hol fogunk lakni, és hogyan nevelünk gyereket, hiszen még mi is gyerekek voltunk, de tudtuk! minden megoldódik addigra, amikorra szükség lesz rá !

A jelenben sosem léteztek gondok, problémák, csak megoldásra váró feladatok.

De abban az egy napban, amit a Balatonon együtt tölthettünk semmi más nem létezett rajtunk kívül.
Élveztük a nyugalmat, a harmóniát, az éjszaka meghitt pillanatait és a minket körülvevő rózaszín felhőt, ami körülölelt minket és kényeztetett.

Kaposvárra visszatérve, nehéz volt újra visszazökkeni az ottani életünkbe, nyomasztónak és nehéznek tünt minden nap.

Ezek enyhítésére Robi mindig kitalált valamit. A felém áradó rajongása és figyelmessége mellett, mindig szórakoztató és vicces volt. Bármikor meg tudott nevettetni, mégha szomorú is voltam.

Novemberben rábeszélt, hogy menjünk egy buszos úttal Bécsbe. Sokáig gondolkodtam, mert nekem muszáj volt beosztanom a pénzem és nem szerettem volna ha Ő fizet helyettem. De addig győzködött míg végül beleegyeztem.

Talán azért mert még sosem voltam külföldön ? Vagy csupán egy újabb együtt töltött nap lehetőségét kerestem ?

Csodálatos napunk volt, még úgy is, hogy Ő nem bírta a buszt, ezért egész nap küszködött a rosszulléttel, de bármit elviselt, hogy együtt lehessünk.

Különböző bevásárló központokban jártunk, sokmindent megnéztünk és sétáltunk a Máriahilfer strassén.
Bécsben minden volt, csak úgy folyt le a polcokról a rengeteg áru. Iszonyú mennyiségben Banán !!!
Itthon csak karácsony előtt lehetett kapni, és max egy kilót vehettünk. Kint pedig megszámlálhatatlan mennyiség, és korlátozás nélkül vásárolható !

Egy nagy szatyor banánt vettünk, leültünk egy padra és csak úgy tömtük magunkba a kincsnek számító mennyei mannát. Nem kis feltünést keltve ezzel az akciónkkal, ugyanis akkoriban nem volt ,,divat” az utcán enni. Nem számított, sem az idő, sem a pénz, sem, hogy ki mit szól.

Sosem fogytunk ki a szóból és a jókedvből, minden pillanatát élveztük.

A lassúnak tűnő napok, gyorsan szaladtak, gyorsan ment az idő! A szüleink látva, hogy már elválaszthatatlanok lettünk, és nem csupán hirtelen fellángolásról van szó, kezdtek ők is a közös jövőnkön gondolkodni. Robi szülei felajánlották, hogy lakjak nálunk, hamár amúgyis együtt tervezzük a közös életünket! Az édesapám pedig megkérdezte, miért nem házasodunk össze ?
Nem ezt szeretnénk ?

Hirtelen ismét minden új értelmet nyert és új lendületet kapott.

December volt már és a Karácsony amúgyis a legkedvesebb ünnepem, ilyenkor a lelkem felkészül az ünnepre és boldogsággal tölt el. Ezekkel a történésekkel pedig újra az én kis elvarázsolt rózsaszín világomba kerülhettem. Oda ahol mindig szerettem lenni, ahol szövögethettem az álmaimat, ahol minden tökéletes és ahol a csodák valóra vállnak!

A múltban rejlő érzelmek II. fejezet

Hozzászólás írása Kilépés a válaszból

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások