1990. December, most leszek 20 éves !!!!
Úristen!! mennyi minden történt velem az elmúlt fél évben !!!
Fenekestül felforgatta a világom és én az egész világot. Ha látnának a régi ismerőseim, barátaim rám sem ismernének! De hát én sem ismerek magamra !
Valakiért ennyi mindent feladni, a régi énemet, a családom, a barátaim, az otthonom ez normális ???
Létezik olyan, hogy valaki ilyen mélyen megérintsen, ilyen hatalmas érzelmi vihart keltsen bennem és így felforgassa az életem ??
Mi az az erő, ami ennyire megfoghatatlan, leírhatatlan, ami csak úgy jön a semmiből, felkap és nem kérdezi akarod-e vagy sem, nem kérdezi hová csak visz, visz, visz magával megállíthatatlanul.
Nem tudsz semmit, nem létezel, nem veszel levegőt sem anélkül, hogy minden pillanatodban benne ne lenne. Befürkészi magát a bőröd alá, a csontjaidba, minden egyes porcikádba, minden egyes gondolatodba és ideg száladba.
Ez a beteljesedett igaz szerelem.
Sorsszerű, csodálatos és gyönyörű.
December elején költöztem be Robiékhoz. Nagyon megszerettem a szüleit, mint ahogy ők is engem. Nem terveztünk hosszú távon itt lakni, de kezdésnek tökéletes volt. Ismét lettek romantikus éjszakáink, közös ébredéseink és mind emellett egy új családot is kaptam. A gyermekkori álmaim váltak valóra, már egy ideje.
Hittem a csodákban, a sorsszerű véletlenekben és főként magamban ! Hittem, hogy bármire képes vagyok, és ha erősen hiszel valamiben, valóra válik.
Az utat nem ismertem, amit meg kellett tennem, csak azt tudtam hová akarok eljutni!
A herceghez fehér lovon, egy csodálatos romantikus, vad szerelemhez, mely átformál és megváltoztatja az életem ÖRÖKRE !
Akármilyen messzire is kell utaznod, akármilyen fura vagy nehéz helyzetbe kerülsz is, akárhogy alakul is az életed csak várd vágyakozva a jövőt, ami a legjobbat hozza el számodra.
Már nagyon vártam azt a pillanatot, ami megpecsételi a szerelmünket. Vártam, hogy gyűrű kerüljön az ujjamra, fátyol a fejemre. Mert én megtettem azt a lépést ami közelebb vitt közös életünkhöz, de fordítva még nem éreztem ugyanezt. Ez néha nyomasztott és rosszkedvűvé tett. Szerettem volna ha minden tökéletesen és gyorsan történik, pedig minden pillanat egy csoda az életünkben, amit élveznünk kell.
Aztán a várva várt nap is elérkezett ! A megszokott időben végeztem a munkahelyemen és Robi ott várt a bolt hátsó bejáratánál, mint mindig ha tudott.
– Van egy meglepetésem, de el kell jönnöd velem !
– Hová megyünk ?
– Arra gondoltam, vegyük meg közösen a gyűrűket, ha még hozzám akarsz jönni 😊 olyat veszünk, amilyet csak szeretnél !!
– Ez most komoly ???? ❤❤❤
Mióta vártam erre a pillanatra!! Repestem az örömtől, körbe tudtam volna szaladni az egész világot !! Ismét beteljesedett egy álmom !!!!
Egész délután gyűrűket néztünk és valóban én választhattam, természetesen a legszebbet az egész világon !!!!
SOHA TÖBBÉ LE SEM VESZEM !!!!
A napok bár gyorsan teltek, mégis olyan távolinak tünt a jövő. A ,,hivatalos” eljegyzésünket Karácsonyra tűztük ki. Mert ezek az év legszebb napjai. A hangulata mesés, varázslatos káprázatos pont mint a mi szerelmünk.
Ennél szebb időpontot nem találhattunk volna.
Komlón tartottuk, abban a házban ahol felnőttem, ahol álmodoztam, ahol mindezt már egyszer megálmodtam!
Nem volt nagy dínom-dánom csak 6-an voltunk, mi mint két bátortalan kisgyerek és a szüleink. Jutott idő mindenre és mindenkire.
Nosztalgiáztunk, a szüleink felelevenítették a gyerekkorunkat es örültek, hogy egymásra találtunk, mi pedig annak örültünk, hogy jól kijönnek egymással.
Közben tervezgettük az esküvőnk napját, végül március végét határoztuk meg.
Nem sürgetett semmi csak az érzéseink, amik inkább az azonnalt választották volna.
Tudtam, innentől más lesz az életünk. Bár pontosan nem tudtam miben változik, de ezt éreztem. Saját önnálló családunk lesz, külön háztartásunk, és külön lakásunk, olyan amilyet én akarok !!!
És lesz gyerekünk !!! Sok-sok gyerekünk !!!!
Legutóbbi hozzászólások