Két pohár, egy üres pezsgős üveg és temérdek fotó, ami az egykor ,,teleült” óriás méretű étkezőt borítja.
A fényképeket nézve lassan legördül egy könnycsepp, melyet hamarosan több is követ.
Nem a bánat könnyei, hanem a boldogságé.
Körülöttem csend van már mindenki alszik, csak én és az emlékeim vagyunk, kettesben.
Peregnek a képek, a könnycseppek, az életem filmkockái.
– Hogyan lehetne megcsinálni azt, hogy feleségül venni Téged, elvinni bármi áron, együtt élni
tűzön-vízen, Veled együtt érkezni a célba és amikor minden kész, s a Nekünk kiszabott munkát elvégeztük, VELED EGYÜTT ÉLNI az öregséget is !
Mintha csak ma hallottam volna ! egy idézet Dallos Sándor Munkácsy életéről szóló könyvéből, melyet az esküvőnkkor olvasott fel az anyakönyvvezető 1991.03.30-án. Mindkettőnk kedvenc könyve.
Ahogy nézem a fotókat, a képek szeretetet, boldogságot, meghittséget sugároznak, és végigfut az agyamon, vajon másnak is megadatott ennyi boldogság ?? Vajon ott és akkor is ezt éreztem ?
Most a boldogságon kívül, hálát érzek! Végtelenül hálás vagyok, amiért úgy hozta a sorsunk, hogy megismerhettük egymást és elindulhattunk a közös életünkbe.
És ennek ma már 27 éve, soha egyetlen percét sem bántam meg, és a világ minden kincséért sem cserélném el egyetlen percét sem !
Mert tudtam, hogy a kimondott IGEN egy életre szól !
Szeretlek Szerelmem, örökké, mindhalálig 💕
Legutóbbi hozzászólások