Az álarc amit nemrég pár órára letettem, ismét rajtam volt.
Senki nem láthatja mi zajlik a lelkemben.
Mindannyian hordunk álarcot. Néha levesszük, de mindig tudnunk kell ki láthatja csak valódi énünket.
Azt amelyik tud tiszta szívből nevetni a saját butaságán, azt amelyik tud tiszta szívből sírni, amelyik néha bánatos, akinek vannak fájdalmai és gyötrődései.
Azt amelyiknek a világ nem mindig kerek és bár az életben rengeteg a lehetőség, mégis néha megtorpan és igenis néha vannak problémái is.
Ez az a valódi én amit csak ritkán mutathatunk meg.
Én akkor először vettem le a sajátom. Vajon megbántam ??
A jövőt nem ismerve akkor bizonytalanná váltam.
Egész nap fullon ment az étterem, sok vendég volt, mégis iszonyú lassan telt az idő 😓
Lassan besötétedett és egyszerre csak arra figyeltem fel, hogy a konyha sötétségbe borult, bezárt.
Ez azt jelentette, hogy este 10 óra lett. Elsuhant mellettem egy ,, szia “
A szia, Robitól érkezett hozzám, ő viszont éppen távozott.
Ez a szia volt az egész napi párbeszédünk 😭
Semmit nem értettem, de mindent éreztem. Minden fájdalmam nekem esett és mintha belülről szét akart volna tépni. Ordítani szerettem volna !!!!
A többiek már tervezgették hová menjünk éjszaka,de most először nem volt hozzá kedvem.
Nem tudtam volna sehová elmenni, egyedül akartam lenni 😢
Iszonyúan fájt ! Fájt a lelkem 😢
Amire végeztünk és bezártunk, már igazából senkinek nem volt kedve sehová elmenni, én pedig szépen lassan elindultam hazafelé.
Mindig szerettem este sétálni, élvezni a csendet, nézni a csillagokat. A Balatonon ez a legjobb időszak, nincs forgalom és kevés ember van csak az utcákon.
Holdfény, csend, nyugalom, kellemes-lágy meleg.
De jó lenne, ha most nem egyedül sétálnék 😍
Aztán már nem gondolkodtam, nem vártam semmit, nem léteztem. Csak mentem, megszűnt körülöttem minden létezni.
Hazaérve pedig ,,eltört a mécses”. Az egésznapos munka, kevés alvás és a fájdalom megtörte a lelkem. Itthon már nem volt szükség álarcra, nem látott senki, sírhattam amennyit csak akartam, amennyi jólesett. Egészen pontosan elalvásig.
Ennek persze meg is lett az eredménye ! Reggel a tükörbe nézve majdnem újból elsírtam magam 😊
A szemem kisírva, bedagadva !
Na ebből hozd ki a legjobbat Kriszta ! Nem lesz egyszerű!
Mindenesetre jót tett, a lelkem megnyugodott, bár azért fájt, de már nem háborgott.
Újból erős lettem ! ,, Bárhogy lesz, úgy lesz ” !
A mosolyom már nem ,,ragasztott” volt, hanem szívből jövő. Tudtam bent az étteremben a ,,kettőnk kapcsolata ” már nem lehet olyan többé, mint amilyen volt, még baráti sem.
DE EZ AKKOR IS EGY SZUPER NYÁR !!!!! Nem szabad, hogy bármi elrontsa !
Így hát folytattam a Balatonon dolgozó pincérek ,,szabad” életét és bevánszorogtam az étterembe.
Menet közben azért néha előbukkant egy-egy kósza gondolat, egy-egy mi lett volna ha…….
De hatalmas erőmmel gyorsan megálljt parancsoltam nekik, nem engedtem meg magamnak, hogy még egy napot elpazaroljak.
Beérkezve a tőlem megszokott vidám JÓ Reggelt-tel üdvözöltem a többieket 😊😊😊
A kezdés előtti közös ,, bandázást “sem hagytam ki. Ami annyit jelentett, hogy kiültünk az épület mögötti rámpára és jókedvűen megittuk a kávénk és elszívtunk néhány cigit 😊
Az első döbbenet, Robi is kijött velünk 😊
Kicsit azért fura volt ez a helyzet, de próbáltam vele megbirkózni.
De valamiért mégis egyfolytában azt éreztem,hogy nem vagyok számára közömbös ! ?
Mintha beszélni akart volna velem. De miért ? És miért most ? N E M É R T E M !!!!!
Ma nyugisabb napunk volt, belefért némi ebédszünet és egy kis délutáni lazítás is .
A személyzeti asztalnál ültem amikor váratlanul letelepedett mellém.
( Semmi para, erős vagyok !! )
Gondoltam mondani szeretne valamit, de ő csak hallgatott.
Ott ültünk ketten és egyikünk sem szólt egy szót sem, jó sokáig.
Hazudnék ha azt mondanám nem dobogott újra a szívem a torkomban, hogy nem remegett kezem, lábam . Hogy nem ragadott el újra az az ismeretlen érzés, hogy nem nyert új értelmet és lehetőséget ez a kapcsolat.
Minden fogadalom, minden bánat és minden keserűség egycsapásra eltűnt, és visszaköltözött a lehetőség, a vágy és a boldogság a szívembe.
Egy kis papírra firkáltam közben, leplezve mindezt, mindezt a zűrzavart.
Ő lassan kihúzta a kezemből, letépte az egyik sarkát, majd, hogy ne lássam, eltakarva írt rá valamit!
Aztán odaadta.
– Ich liebe dich !
Na ezt már végképp nem értettem! De már nem is akartam. Nem számított mi mögött mi van, hogy mi történt vele előző nap, hogy miért volt olyan amilyen, hogy miért nem beszélt velem !!!
Csak hagyni akartam, hogy az események magukkal ragadjanak 💓 és válaszoltam
– Ich auch 💓
Egymásra néztünk és elmosolyodtunk 😉 A szemünkön át a gondolataink beszélgettek, szavak nélkül. Nem volt szükség rájuk.
Megfogta a kezem és az érintése olyan forró és bizsergető volt,mint az áramütés, ami a kezemen át a fejem búbjától a lábam ujjáig futna keresztül.
Ismét megkérdezte:
-
Alszol nálam ?? 😍
Már nem gondolkodtam a válaszon, minden egyszerűen és magától értetődően jött.
-
Várj ! Beszéljük meg ezt a tegnapi napot ! Most akkor mi van ??? Mi volt tegnap ?Egész nap szenvedtem, nem értettem mi történhetett veled, velünk !?
-
Mivel nagyon keveset alszunk már hetek óta, de legfőképp tegnap, olyan iszonyatosan fáradt voltam, hogy egész nap rosszul voltam a fáradságtól 😢Nem láttad rajtam ? Se enni, se inni nem volt kedvem, mondjuk időm sem 😢😢Rohadt sokan voltak tegnap, ez mégjobban kikészített.
-
De azért még beszélhettünk volna !! Elmondhattad volna !
-
Igen, igazad van, de …………….. Te olyan tökéletes vagy ! gyönyörű és okos! Gyönyörű a hajad, a szemed, a bőröd és minden porcikád. Szeretem az illatod, a bőröd illatát, a mosolyod, a hangod. Szeretem amikor nevetsz, nézlek amikor dolgozol és csak gondolkodsz, és közben azon gondolkodom, hogyan lehetnèl az enyém. Hogyan lehetnék ÉN az a szerencsés aki a párod lehetne . Ne haragudj ! Meg tudsz bocsájtani ? ( ÚRISTEN !!!!!! ennyi szépet még soha senki nem mondott nekem !!!! Úgy szeretem 💖💖💖💖💖 )
-
Hhmmm ……. PERSZE 💓 ÉS akkor MOST mi van ?? Mi most járunk ??
-
IGENNNNN!!! És akkor most mi lesz ??
-
Megkérdeznéd mégegyszer ??
– ALSZOL NÁLAM ??
– IGENNNNNNNN 💓💓💓
Legutóbbi hozzászólások