Ha azt kéredezed tőlem, hogy is kezdődött, azt gondolom itt !
Anya, Apa kérlek üljetek le ! Szeretnék valamit mondani.
Ez az a pont amikor egy szülő érzi, hogy most valami sorsfordító bejelentés fog következni.
– Szeretnék lemenni a Balatonra dolgozni.
– A Balatonra ???
– Igen
– Mit fogsz ott csinálni ?
– Hát van egy csomó étterem és biztosan szüksége van valakinek egy jó pincérre 🙂
– És hol fogsz lakni ???
– Még nem tudom, de biztosan meg tudom oldani 🙂
– Biztosan jó ötlet ez ? csak így egyedül nekivágni az ismeretlennek ??
– Igen !! Nagyon szeretnék elmenni, úgy érzem muszáj elmennem !!!
– Mikor akarsz indulni ??
– Holnap 🙂
Nem gondolnám, hogy könnyű feladat szülőnek lenni, felnevelni egy gyermeket és TUDNI hagyni elmenni, amikor itt az ideje.
Hiszen az életben a legnagyobb ajándék és egyben a legnagyobb érték a család és benne a gyermek.
De egyszer felnőnek és elmennek, hogy a saját útjukat járják és megtalálják a saját életüket.
Komló gyönyörű kisváros volt, bár bányász város, tiszta, tele virággal, fákkal és parkokkal, sok gyerekkori szép emlék .
És az addigi 20év emlékei gyorsan könnycseppet csaltak a szemembe, ahogy a vonat kigördült az állomásról .
De belülről hívott egy ismeretlen vágy, egyre erősebben és már csak erre tudtam figyelni.
Nem először vonatoztam a Balatonra, hiszen gyerekként minden nyáron különböző táborban több hetet töltöttem ott. Ez azonban más volt.
Induláskor megígértem a szüleimnek, hogy ha nem találok munkát vagy szállást, akkor hazamegyek. De tudtam, ez most egy új élet kezdete lehet és nem akartam meghátrálni, élvezni akartam a SZABADSÁGOT !!!!
Menet közben felállítottam egy tervet. Mivel Balatonfenyves volt a legszimpatikusabb település a déli parton, ezért úgy gondoltam ott fogok leszállni.
Bemegyek az első étterembe és addig megyek amíg valaki munkát nem ad.
Fenyvestől Siófokig !! mindent bejárok.
Nem volt semmi kétely bennem, hogy mi van ha mégsem sikerül. AKARTAM
És ezt pontosan és mindennél jobban!!!
A vonat lassan megérkezett Fenyvesre, leszálltam és úgy ahogy elterveztem, balról jobbra elindultam munkát keresni.
Az első utamba kerülő étterem a régi hetesen a Vigadó étterem volt.
Mivel szezon eleje volt, május, így nem voltak vendégek csak egy pultos lány állt a söntésben.
Megkérdezte mit szeretnék, én pedig mondtam, hogy munkát keresek.
Leültem egy asztalhoz, hamarosan kijött egy kedves nő és egy férfi, ők voltak a főnökök.
Ez volt az első önálló munkakeresésem ! Nagyon izgultam, de próbáltam leplezni és jó benyomást kelteni leendő munkaadóimnál.
SZIMPATIKUS voltam nekik 🙂 elmondtam honnan jövök, hol dolgoztam eddig,
persze ekkora étteremben még soha és soha nem vittem két tányérnál többet egyszerre, DE ügyes vagyok, gyorsan és könnyen tanulok.
Szerencsém volt ? Vagy a sors akarta így ?
Én azt gondolom NAGYON AKARTAM !!!!!!
Felvettek !!!!!!
Sokáig beszélgettünk még a munkáról, a rendszerről ahogy dolgoznak, a kajákról és egyszer csak az éttermet a konyhai kiadópulttól elválasztó függöny mögül kinézett egy fiatal srác.
Elakadt a szavam, ami velem nem szokott előfordulni.
A szívem a torkomban dobogott, mint a mágnes úgy vonzott, mintha a szívem másik felét találtam volna meg !
– Ő itt a szakácsunk, Robinak hívják .
Azt hiszem már csak ennyit hallottam meg az összes többi elszállt a fülem mellett. Pedig talán 2 perc volt, mégis végtelennek tünt amíg a tekintetünk összeért és szinte már elválaszthatatlan maradt.
Ő kell nekem ! erre tudtam csak gondolni !
– Elviszünk akkor a szállásra, ki tudsz pakolni és akkor holnap tudsz is kezdeni.
Visszazökkentem ! Mi??? akkor van munkám és szállásom is???
És itt dolgozhatom ???? Fantasztikus
Akkor még nem tudtam, hogy nem csak munkát és szállást kaptam, hanem az egész ÉLETEM <3
Legutóbbi hozzászólások