Oldal kiválasztása

Mint eddig mindig, most is egy őszinte vallomás tőlem, nem azért, hogy sírjatok, hanem azért, hogy tanuljatok!

Januárban költöztünk fel Budapestre, abban a reményben, hogy a Melan’Goo-t megmutassuk a nagyvárosnak és talán végre elindulhassunk azon az úton amit elterveztünk magunknak.
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, mint ahogy az új város megszokása és a lehetőségek felderítése sem az. Viszont azzal is tisztában voltunk és vagyunk is, hogy mi egy igazán kivételes párost alkotunk!
Többször bebizonyítottuk, hogy a legképtelenebb helyzetekből is fel tudunk állni, a nulláról is képesek vagyunk újra kezdeni és legyűrve minden félelmünket szembenézni a hibáinkkal és tanulni belőlük.

Budapest csodálatos város, hatalmas lüktető energiával, mégis arra kényszerített az élet, hogy munkába álljunk és mások céljaiért dolgozzunk, másnak termeljük azt a profitot, amit magunknak is termelhettünk volna. Megismerhettük, milyen amikor fordítva csinál valaki üzletet, amikor nem tudással rendelkezik, hanem pénzzel. Mint mindenből, ebből is tanultunk, de büszkébbek lettünk, mert a tudás sokkal többet ér! Már bizonyítottan is!

Az élet igazán különös módon juttatja tudomásodra, hogy mást akar tőled és mindig olyan helyzetekre vár amikor abszolút nem vagy rá felkészülve. Ez most sem történt másként.

Miután mindketten elvesztettük pár hét különbséggel a munkánkat és közben az édesapám is meghalt, nehéz idők következtek és az elmúlt hónapba ismét kicsit belehaltam.
Elbizonytalanodtam, egyre kevésbé találtam a helyem, és lassan elhittem, hogy már nincs semmi értelme az életemnek és elkezdtem szép lassan feladni.
Hivatkoztam mindenre, ez túl messze, itt ez nem jó, ott az, és semmi az ég világon nem volt jó.

Aztán egyik reggel (bár erről írtam már) hirtelen ráeszméltem, hogy az hiányzik amit a legjobban szeretek csinálni, a Melan’Goo. Ez akkor kicsit visszazökkentett a már-már feladott életbe.
Kapóra jött egy kitelepülés a Vajdahunyad várnál és egy szempillantás alatt újra a régi lettem, még ha csak rövid időre is. Nagyon sokat jelentett nekem a sok pozitív rajongói biztatás, ismét érezhettem, hogy szükség van rám.
Persze a családomnak is, de néha ezt a legnehezebb észrevenni, mert olyan ügyesek és olyan olajozottan megy minden szinte nélkülem is.

Jutott kicsi jó érzés, nagy kimerültség, és újabb hogyan tovább gondolat!?
Talán csak én gondolom, hogy egy nap alatt is meg tudom váltani a világot, és ha nem ez történik csalódott leszek. Ilyenkor igyekszem türelemre inteni magam és megpróbálok olyan dolgot csinálni ami eltereli a figyelmem. Ezért tudod most ezt is olvasni.

Szeretek írni, ez a negyedik szerelmem! Az első Apa, akivel már 29 éve vagyunk együtt, a második a gyerekeim, akik már 27 évvel ezelőtt kezdték betölteni az életemet, a harmadik, mi más is lehetne mint a MELAN’GOO már 5 éve, és a negyedik az írás, bár a legfiatalabb, még csak két éve kezdtem.
Igaz azóta több írásom is olvashattad. 
Amikor sorra vettem a lehetőségeim, mihez értek és mi az amit a legszívesebben csinálnék, mindig ugyanaz lett a vége.
Mert hát lássuk be őszintén, a szerelem nagyon jó dolog, de mint szüleink is megmondták – abból nem lehet megélni!
Aztán ott vannak a gyerekeim, akiket imádok és tűzbe mennék értük, de belőlük sem lehet megélni.
És az írás, az egyik kedvencem lett, de még csak tanulgatom hogyan lehetne megélni belőle.
Így hát maradt az örök vendéglátás, amihez nagyon értek, értünk és persze a Melan’Goo!
Mára már több ezer gondolat, ötlet, lehetőség jutott eszembe, fesztivál, rendezvény, üzlet, kiszállítás tőkéstárs, befektető…….. de a megoldás még mindig nem született meg.
De nem adom fel, mert tudom, hogy egyszer megszületik az a megoldás ami végre tökéletes lesz!! Hiszem, hogy ha eddig már többször sikerült pénz nélkül üzletet és jól menő vállalkozást felépítenünk, most is fog!!!!
Hiszem, hogy a sors nem véletlenül rakott minket egymás mellé, és nem véletlenül ad ekkora feladatokat, mert csak a legelhivatottabbak élvezhetik a legnagyobb örömöket!
Bár vannak napi szintű gondjaink, hiszem, hogy képesek vagyunk mindenek felett a legnagyobb boldogságban élni, példát mutatni azoknak akiknek mindez hiányzik az életükből, példát mutatni a feladóknak, az önként belehalóknak, a seb nyalogatóknak, és főként és talán első helyen a gyerekeinknek. Hiszem, hogy az általunk bejárt utak példaértékűek, mint ahogy mi ketten és a családunk is.

Összegezve, elég sz@r helyzetben vagyunk, de utolsó erőmmel is azon vagyok, hogy minden amit eddig elértünk, ne vesszen feledésbe! Tudom, hogy számíthatok a támogatásotokra és ez mindig plusz energiát ad!
Most pedig az jön amit mindig mondok: Fogadjunk, hogy csakazértis!!!!!!!!!!!!!!