Állatsimogató

Hiszek a sorszerű véletlenekben, hiszem, hogy minden okkal történik az életünkben, és hiszem, hogy nem ok nélkül érkezünk valaki életébe!

Ma pici lányom osztályával mentem kirándulásra, egy közeli állatsimogatóba. Először meg is lepődtem, miért pont ide viszik a gyerekeket, hiszen háztáji állattal szerintem mindenki találkozott már. Bár azt mondták itt lesz kígyó, meg fehér süni, meg mindenféle hüllő.

Amikor odaértem a házhoz, kicsit meglepődtem, mert egy kertvárosi rész családi házánál álltam. Azon gondolkodtam, vajon hol van itt ennyi állat?
Aztán megláttam az udvaron több ketrecet, amiben nyulak, tengeri malacok, papagájok és mindenféle csicsergő madár lakott. Az egyik papagáj megszólított – szia anya!
Ez nagyon aranyos volt. Mindent szemügyre vettem, láttam, hogy aki ezekkel az állatokkal foglalkozik nagyon szereti őket. Mindenre aprólékosan figyel, hol van árnyék, hogy tudnak közlekedni, mekkora ketrecre van szükségük, kit-kivel lehet összerakni, és hát a beszélő papagáj!
Mennyi időre és türelemre lehet szükség ahhoz, hogy egy papagáj megtanuljon beszélni?

Végre oda értek a gyerekek is, felmentek a ház felső emeletére, majd kicsivel később én is követtem őket.
Meglepő mennyi minden/ki elfér egy házban! Az emeleten van egy bemutató szoba, ahová nagyon kedves vezetőnk Valika  (akié egyébként az érdem, ezért a varázslatos birodalomért) aprólékosan beszélt az általa gondozott állatokról. Minden gyerek hatalmas odafigyeléssel csüngött szavain, mintha attól félne, nehogy lemaradjon valami infóról! Bátran és okos dolgokat kérdeztek, pedig még csak 9 évesek!

Persze mindegyiknek van egy története, hogy hogyan került oda, és persze mindennek, még a legapróbb madárpóknak is van neve.

Volt olyan állat, akit a kapujukba helyeztek el névtelenül, vagy egy távolabbi városból hozták hozzá.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy gyermekkora óta imádja az állatokat, és mindig segített a bajbajutottakon. Három fiú gyermek édesanyja, és pont ezért találta ki ezt az “otthoni munkát”, hogy gyermekeivel otthon lehessen.
Persze ne higgyétek, hogy ez olyan egyszerű lenne! Sokkal több gondoskodást igényelnek ezek a csöppségek, mint a gyerekek.
Fantasztikus ahogy bánik velük, hogy mindegyiknek nevet adott, mindenhol látod a törődést, a pontos kialakítást, a megfelelő hőmérsékletet, fényeket.
Mindent megtanult a fajokról, melyik honnan származik, milyen tulajdonságai vannak, elképesztő!

Én kettőt sem tudnék megjegyezni, pedig van olyan, amiből 3000 féle van! 
Mindent egyedül párjával ,a gyerekek mellett alakított ki, ha jól emlékszem a legnagyobb 8, a középső 6 és a kicsi 2 éves.
Végig gondoltam micsoda erő és energia kell, egy ekkora család és egy ilyen szenvedélyhez!
Hihetetlen, de igaz! Én láttam! És ez még csak a vállalkozása egy része volt.

Miután itt mindent megnézhettünk, átmentünk egy másik telepre, ahol a falusi állatok élnek.
A kellő felvilágosítás után, hogyan kell viselkedni, mit szabad és mit nem, a gyerekek birtokba vették a ranch-et. Szamarat és pónit fésülgettek, különféle kecskéket és juhokat ettetek, megismerhették a szárnyasokat, kacsát, libát, pulykát, pávát.

Ami először furcsának tűnt számomra, most megértettem. A város forgatagában élő gyerekek, bár szuper okosak és maximálisan terhelhetőek és eligazodnak már talán kiskoruk óta a  nagyvárosban, és nem zavarja őket sem a nagy forgalom, sem a zaj, mégis sokan közülük még nem találkoztak igazi háztáji állatokkal. Nem ismerik őket.

Önfeledten osztogatták a kukoricát az éhes szájaknak, látszott, hogy egyáltalán nem zavarja őket sem a kosz, sem a nem mindennapi környezet, Boldogok voltak egy más világban.
A kis patások pedig rohantak egyik kéztől a másikig, hogy minél több elemózsiához jussanak.

Úgy gondolom sokat tanultak ebből a napból, mint ahogy én is, sok olyan állattal találkozhattak, amit eddig csak képeken láthattak.
Megismerhettünk egy más világot, ami szeretetre épül, ahol egy nő elindulva az álmai útján felépít egy olyan birodalmat, ami másokat is boldoggá tesz.
Mindezt teszi  három gyerekkel esőben, hóban, forróságban napról-napra, már 5 éve.
Önzetlen és odaadó munkája példaértékű!