Elmerültem a gondolataimban egy cipős szekrény takarítása közben. Sok minden járt a fejemben ami nem csoda és nem is ritka alkalom.
Elsősorban az foglalkoztatott, hogy csak kitakarítsam vagy fel is újítsam ? Lefesthetném szép tört fehérre, feldobva némi fenyővel vagy valami sötétebbel, esetleg a mostanában divatos vintage stílust adnám neki !? De lehet nem is kéne vele foglalkoznom, csak kiszedni a helyéről, betenni egy nagyobb kétajtós szekrény, ahová a kabátok mehetnek, mellé vissza a tükör, alá egy kisebb polcos szekrény …..De akkor leszedném a falról a faborítást is, alatta biztosan festeni is kellene! …
Ezek azonban csak a terelés gondolatai voltak. Ki kellett zökkentenem a sok kérdés és kitalálatlan válasz sodródásából folyamatosan pörgő agytekervényeimet. Költöztünk. Ismét! Új városba!Ez már elég ahhoz, hogy a sok új helyzetre, sok új megoldást kelljen találnom.Fájt a szívem, amiért a családom egyik fele távol került tőlem és örültem, mert az a gyermekem akinek eddig kevesebb jutott belőlem, most újra mellettem lehet. Vegyesek voltak az érzéseim, olyan mint amikor az egyik szemed sír, a másik nevet!
Hát ezért kerültem közelebbi kapcsolatba a cipős szekrénnyel, és amíg darabokra szedtem addig nem gondolkodtam máson! Egy darabig!
Aztán egyszer csak csendes magányomból egy hirtelen hangos kopogás hozott vissza a valóságba. Nem a bejárati ajtón kopogtattak, hanem a terasz felől. Lassan felemeltem a fejem, hátra néztem a hang irányába. Az ajtóban egy csöpp emberke állt. Hirtelen el sem tudtam képzelni ki Ő és főleg, hogy került oda egyedül ?! A pillanat lelassult, talán meg is állt az idővel egyszerre. Alig pár perce a szekrény körül forgott minden gondolatom, most lassan kezdett derengeni a semmiből felbukkanó fiúcska …… Bence !!!! Az én kis Bencuskám, az unokám!!! A felismerés, a kételkedés, az álom és valóság közti hitetlenkedés, a sok hogyan és meglepettség mind, mind egyszerre lett úrrá rajtam.
Aztán szép sorban jöttek a többiek is! Megleptek, ehhez nagyon értenek, jelzem volt kitől tanulniuk! Már 10 napja nem láttuk egymást! Tudom ez másnak nem egy nagy dolog, de nálunk az!Most nem tudtunk hozzájuk menni, ezért elhatározták, hogy akkor Ők fognak jönni. Így hát egy kivétellel (sajnos) betoppantak! Nagy volt az öröm! Együtt töltöttünk újra egy egész napot! Közösen ebédeltünk, majd elmentünk egy vadas parkba, állatokat nézni. Ott persze, mivel nagy hó volt jókat csúszkáltunk, jól összefagytunk este közösen pizzát sütöttünk, végül éjszakábamenőleg, activityztünk, jókat mulattunk magunkon és egymáson.
Kár, hogy gyorsan eltelt ez a nap, de minden pillanatát élveztük! Nem kellett hozzá alkalom vagy sok pénz, csak mi! Egy boldog nagy család!
Egyszer azt mondta valaki – Ti azért nem viszitek semmire, mert ilyen puhányok vagytok!Sokáig bántottak a szavai, aztán elkezdtem gondolkodni, mit is jelent valamire vinni?Mi az a valami? A valami, sok minden lehet szerintem, mindenkinek mást és mást jelenthet az életében. Valakinek sok pénzt, vagyont, sikereket sportban, üzletben, igazából bármi lehet!
Az én életemben a családom a valami! Mindig arra vágytam, hogy nagy, szeretetteljes családom legyen. Mára boldog feleség, családanya és nagyi is vagyok. Mércéink emberi, nem tanulható, belőlünk áradó, “tulajdonságok” a szeretet, a megbecsülés, a becsület, a kitartás, a törődés, a türelem ….Az én mércémmel mérve, a legnagyobb dolgot értem el az életemben és erre nagyon büszke vagyok!
A cipős szekrény? Természetesen megvár! Lesz rá időm legközelebb !
Legutóbbi hozzászólások