Kötődés

Kötődés….

vagy inkább ragaszkodás, szeretet, féltés..
Félelem ? Igen , félünk már szinte mindentől ! Akink és amink van, azt féltjük. Félünk az elvesztésüktől.
Félünk, mert az idő túl gyorsan halad és minden múló és múlandó.
A gyerekkor, a fiatalság ( bár ezt még fiatalon nem érezzük ), az iskolai évek, a szépség és a vele együtt járó puha rugalmas bőr, a jókedv, az egészség. Talán nem mindig és nem is tudatosan gondolunk erre, hiszen sok minden egyértelműen létezik velünk együtt.
Vannak “féltve” őrzött tárgyaink, amik életünk részei lettek és igen félünk az elvesztésüktől, mert valami miatt kötődünk hozzájuk.
Az érzés ami hozzá fűz jelenti számunkra ezt a kötődést, márpedig érzések nélkül, nem léteznénk.
Mindenki életébe mást és mást jelent ez.
Valakinek szerelmet, függetlenséget, szabadságot vagy éppen biztonságot, nyugalmat, melegséget.
Ha végig gondolom, bár alapvetően ez nem feltétlenül szemmel látható jelenség, de nap mint nap folyamatosan aggódunk és félelemben töltjük az életünket!!!!

Van egy múltad, ami kihatással van a jelenedre és a régi sérülések aggodalomra késztetnek, ezért talán már a jövődtől is félsz !
Félsz kipróbálni új dolgokat, főként ha már egyszer csalódtál!
Általánosítasz ! mert ha egy üzletben, szerződésben, kapcsolatban régebben már becsaptak vagy kihasználtak, nincs bizodalmad a hasonlóakhoz ! (Pedig csak tanulnod kellett volna az élet leckéjéből !)
Tudod, hogy csak magadra számíthatsz és csak Te tudod megoldani a problémáidat és az életedet !
Biztos, hogy így van ? vagy inkább biztos, hogy így kell lennie ???

Régen amikor még nem volt internet és facebook és számítógép és okostelefonok ( persze ez már lassan elég elcsépeltnek hangzik )….
az emberek beszélgettek !!!
Beszélgettek az utcán , a munkahelyeken, az iskolákban, az óvodákban, meghallgatták egymást és segítettek a másiknak, ha az éppen rászorult. Ez persze nem anyagi segítség volt inkább empatikus.
Manapság nem szokás beszélgetni . Furán is néznek sokszor rám, amikor megszólítok embereket az utcán vagy épp egy buszmegállóban, de általában pár perc után oldódik a kezdeti meglepődöttség. Valaki pár perc alatt az egész életét elmeséli és én szívesen meghallgatom, mert nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. érdekes történeteket hallok és ha tudok segítek.

Az én életemben talán ez az egyik “féltve őrzött” kincs, a beszéd.
Ha ettől valaki megfosztana, nagyon szomorú lenne az életem.
Ezért nem véletlen, hogy minden nap hálát adok azért amim van ! és ezek nem pénzben mérhetők !!!!
A szemem- amivel látom a családom, a gyermekeim (mind a 4-et) és ahogy alakul szépen az életük…
a fülem- amivel hallom a hangjukat ( ami néha inkább hangzavar 🙂 )…
a szám – amivel beszélni tudok hozzájuk és elmondhatom szeretlek Apácska ( még 25 év után is ) 🙂 de sorolhatnám még….

Számomra is vannak más jellegű “kincsek”  és velem is előfordul, hogy néha elfelejtem a fontossági sorrendet, de valahogy az út mindig oda vezet, ahol ezeket az igazán nagy kincseket tartom a szívem mélyén 🙂

Találd meg Te is a saját valós kincseidet, meglátod szeretetre, biztonságra, nyugalomra találsz !

Ne félj semmitől!!!  Próbálj ki új és érdekes dolgokat, olyat amit eddig még nem csináltál !
Beszélgess !!! Bárhol ! ismerj meg új embereket, hallgasd meg amit mondanak !
Tanulj !! Magadtól, hiszen a Te életed a Te tanítód !!!
Ismerd meg Önmagad !

Hogy ne kelljen többé aggódnod sem a jelen, sem a jövő miatt !

Vigyázz és figyelj magadra mert minden megoldás belőled születik 🙂