Egyik állomásról a másikra döcögtünk 8 éves kislányommal, csúcsforgalomban. Hallgattam az aznapi beszámolóját, mi történt vele a suliban. Persze erre a kérdésre mindig igen egyszerű válasz érkezik – semmi. De rutinos tapasztalt anyukaként újabb kérdésekkel mindig meg tudom, mi is a helyzet iskola téren.
Ő pedig vidáman csiripeli napjának történetét, hogy kivel játszott, mi volt az ebéd amit ismét nem evett meg és miért, ki sértődött be és ki lett szerelmes belé, ki volt rossz és egyáltalán milyen napja volt.
Közben vezetek, figyelem a forgalmat, megpróbálok felkészülni azokra a vezetőkre akik nem túl szabályosan vagy nem éppen figyelmesen vezetnek.
Lesem a gyalogosokat, nehogy véletlen lelépjenek a járdáról, kirohanjanak az autók közül és persze
még ott vannak a biciklisek is !!!
Most azonban az én kis drágám csiripelése ellenére, egyik pillanatról a másikra, hirtelen nagyon szomorú lettem.
Bár mindent hallottam reagálni már nem tudtam rá. Aztán egyszer csak megállt, nem mesélt és feltette azt a kérdést amire én is csak annyit szoktam mondani – semmi kicsim, minden rendben,
Most azonban nem tudtam megszólalni sem, csak szép lassan elkezdtem sírni.
A hatalmas délutáni csúcsforgalomban, a nyüzsgő városban, talán csak egy pillanatra minden megállt körülöttem. Megszünt minden és csak az az egy pillanat maradt, ami csordulásig telt kérdőjelekkel.
Ebben az egy rövidke kis időben, fénysebességgel ezernyi gondolat villant át az agyamon és kereste a választ. Vajon tényleg, mi is a bajom ??? Miért sírok ??? Történt valami ???
– Csak fáradt vagyok édesem – feleltem. De Ő mivel nagyon okos és a radarjai jól működnek, nem érte be ennyivel.
– Megint sokat futkostál ? Papánál voltál, meg ilyenek ???
– Igen édesem. Tudod, sok mindent csinálok amíg Te az iskolában vagy.
Miután reggel leteszlek a sulinál, bemegyek az üzletbe, iszunk Apával egy kávét, utána elmegyek vásárolni APÁnak. Azután nekiállok sütni, mert a VENDÉGEink, szeretik amit csinálunk.
Aztán jön az ebédidő, kiszolgáljuk ŐKET, és közben ebédelek, de gyorsan, mert fél 2-2 körül haza kell mennem, el kell vinni a MIÁT-t sétálni!
De 3 körül be kell érnem a PAPÁhoz a kórházba. Muszáj neki is vinnem mindig valamit, mert akkor eszik szívesebben amikor ott vagyok. Ezért megyek hozzá minden nap.
Onnan sietek hozzád, hogy 4-re ideérjek, most pedig futunk lovagolni !
Azt hiszem elfáradtam. Túl sok ez egy napra, folyamatosan, hónapokon át.
– Miért nem veszel fel akkor még dolgozót, akik mondjuk sütnének helyetted, meg kiszolgálnának ??
Tudod ez csak egy része a napomnak és az is helyhez kötött. Vásárolni muszáj menni, a Miát is le kell vinni sétálni és rajtam kívül más ér rá erre, a Papához, ki menne más ? Ő az én apukám, és érted sem tudok mást küldeni és ki vinne lovagolni ??
Azt hiszem ez lehet a probléma! Az egész napom arról szól, hogy lótok-futok, mindenkiért mindent megteszek és mindenhol ott vagyok és …….
De mi az amit ebből magamért teszek ?? Hol van ebben az amit csak azért teszek, mert nekem örömet okoz ??
És hirtelen ráeszmélek, hogy semmit nem teszek magamért. Hol vagyok ÉN ???
Mindenütt és mégis sehol
Valahol elvesztem a hétköznapok forgatagában. Elfelejtettem, hogy csak akkor tudok másnak segíteni, örömet okozni, ha én magam rendben vagyok. De ez most valahogy nincs rendben.
Tovább gondolom, megpróbálom értelmezni a jelent és az utat ami idáig hozott, és közben rájövök, hogy hosszú-hosszú évek óta így van ez. Valaki mindig elvárt tőlem valamit, amit sorról-sorra mindig megpróbáltam teljesíteni.
Amikor nem sikerült, mindig magamat hibáztattam, korábban kellett volna felkelnem vagy tovább fennmaradni! Persze az önvédelem is bekapcsolódik és kialakul benned egy párbeszéd.
Mennyivel tudnál kevesebb alvást elképzelni ? napi 5 óra így sem sok !
Jó de akkor gyorsabbnak kellene lennem vagy menet közben is ehetnék vagy kutyával kellene mennem a sulihoz vagy …………….
Ezernyi napba sűríthető ötlet, egy tartalmasító program, egy mégtöbbet bíró szervezet amitől estére kipurcansz, de mindig van legalább EGY önvédelmi válasz.
Erről sokan azt hiszik kifogás ! Pedig nem ! Ha aktívan éled az életed az agyad és a tested is jelez!
Azonban ezt, sajnos csak nagyon kevés kivétellel, nem vesszük észre. Csak amikor már gond van !
A gondolataim sora végtelen, ami akkor 10 percbe belefért, hatalmas felismerés volt számomra.
Ehatároztam, hogy fogok időt szakítani magamra, lesz olyan amit csak azért teszek, mert nekem jól esik! A legfontosabb pedig, hogy megkeresem ÖNMAGAM !
Legutóbbi hozzászólások